Peachy Life

Sziasztok :)
Miután Tündinél egy kommentben kitettem a blogot, lett 4 követőm, aminek én nagyon örülök! Remélem leszünk még többen is ;) Nem mellékesen köszönöm neki a kezdőkhöz szóló bejegyzését, nagyon sokat segített!!

Azért jutott mára egy nagyon rossz hír is.
Sajnos meghalt a két éves fehér egerem :(

Ezek még tavaly tavasszal készültek.

Még fénykorában :(

Több helyen is azt olvastam, hogy csak pár évig ének, de a maximum élettartam a 7. Jó lett volna, ha Pöci elérte volna ezt a szép kort. :( De már mindegy... Nagyon fog hiányozni a kis manó.

Az utóbbi időben észrevettem, hogy a blogon a bejegyzések időpontjai nem jól vannak, ahhoz, amit most írok (18:44 van) is teljesen más dátumot fog kirakni. (Előnézet... :$) Remélem egyszer majd kiküszöbölik ezt a hibát...

Még ma estefelé egy sminket még feldobok, már kész vannak a képek, csak most sietek :)

Sziasztok :) xoxo

Elképesztően régen írtam utoljára, lassan három hónapja! Igaz, hogy senki nem olvassa, meg nem is igazán tudtam, hogy mit írjak le, de azért volt egy kis lelkiismeret-furdalásom. :) Hihetetlenül örülök, hogy vége az iskolának, és hogy végre meleg, van, lehet egész nap a strandon lógni! :) Mostanában unalmamban sminkelni szoktam, részben, azért, mert már kicsi korom óta imádok sminkelni, másrészt pedig megfertőztek a sminkblogok, amiket követek. :) Az eddig elkészült műveimet ki is rakom, hátha valaki véletlenül erre téved, és esetleg még érdekli is. :)

Ez egy szolid barnás-aranyos smink :)

Látszik a táj a szememben, azt azért érdemes megnézni :D (egy barátnőm vette észre, én magamtól sose láttam volna meg:) )

Ez eredetileg egy sima szürke-füstös-cicás sminknek indult, de a tus valahogy megszaladt a kezemben, és a füstösség is elmaradt. Sebaj, majd legközelebb! :D (Így nem olyan durva, de teljes arccal eléggé brutálisan néz ki :D)

Már szerencsére nem vagyok ilyen sápadt, egyszeri arc-napoztatással már lett egy kis színem, pedig hófehér a bőröm, és inkább leégek, minthogy simán csak barnuljak...

Annyit elárulok itt most magamról, hogy imádok hangulatjeleket írni, mert szeretem, ha az emberek tudják, hogy milyen hangulatban vagyok, és hogy milyen hangnemben értem azt, amit leírtam. Gondolom nem kell mondanom, hogy a kedvenc "szmájlim" a kettőspontdé, amit legtöbbször kettőspontdédédé formában használok, de néha több D-vel, vagy esetleg kevesebbel :D
És hogy ne csak a hülyeségeimről szóljon a blog, annyit még elmondanék, hogy a nővérem nemrég kapott egy kis macskuszt a leendő születésnapjára. Valami elképesztő ez a kiscica! Annyi energia van benne, hogy az már szinte lehetetlen. :D Nem mellesleg gyönyörű (de még nem annyira, hogy a már meglévő macskánk szépségét lehagyja :) ), félperzsa-szerű, fekete bundájú, csak a mancsain és a "mellkasán"-hasán fehér. A teljesség igényének érdekében rakok ki róluk képet :)

A lábán azért van leborotválva a szőr, mert 2010 februárjában nagyon beteg volt, és infúziót kapott. (lentebb részletesen leírom!)

Hát nem gyönyörű? :)

Leírom az egész Fusza-históriát. (Igazából szegénykémnek nem ez a hivatalos neve, mert az nincs neki, de ezt használjuk a legtöbbször :D)
Egyik ősszel (idén lesz kilenc éve) mamám (aki nem mellesleg szomszéd is) egy kiscica-nyávogást hallott a kerítéstől, mert a kis drágám elkóborolt valahonnan. Persze befogadták (unokatesómék is ott laknak), volt már náluk több macska is, így nem volt gond. Valami hihetetlenül gyönyörű volt! Az az igazi csupaszőr-cirmos gombolyag! Már akkor nagyon megszerettük. Később, nem emlékszek, hogy hogyan, de átszokott hozzánk, és a miénk lett :) Azt tudni kell róla, hogy nagyon öntörvényű, és retteg az idegenektől. Emellett nagyon okos is! Nem szobacica, de enni bent szokott, mert amilyen kis naiv a drágám, simán engedi, hogy más macska elegye előle a kaját. (tapasztalat :D) Így ha éhes, leül az ajtó elé, jelezvén, hogy őfelsége enni óhajt. :) Na de most nemrég "kifejlesztett egy új módszert" erre a jelzésre. A hátsó ajtó ügye télen nem szokott nyitva lenni, mert a szúnyogháló ugye semmit nem szigetel, az első ajtó pedig nem üveges, így nem látjuk, ha ott ül. Apa dolgozószobájának az ablaka az első teraszra néz, és a terasz szélén egy pici darab csempe feljött, amit a fém ablakpárkányra tett valaki. A macska pedig úgy jelzi az evési vagy csak szimplán bejövési szándékát, hogy felugrik a párkányra és elkezdi bökdösni a csempedarabkát addig, amíg valaki meg nem hallja és be nem engedi. :) Azt nem mondanám, hogy szobatiszta, mert nem hajlandó elvégezni a dolgát a házban, még alomba se, csak odakint! Volt már rá példa, hogy reggel héttől délután háromig bent aludt (általában ágy vagy szék alatt a padlószőnyegen), és semmi kárt nem csinált, tehát maximálisan nyugodt.
Most pedig a betegsége következik. Amint már írtam, 2010 februárjában egyik vasárnap este furcsállottuk, hogy nem jött enni (odakint szabadjára járkál, nem szökik el, gyakran vadászik, az áldozataival szívesen dicsekszik nekünk :D), ezért kimentem és hívogattam, de hiába. Valahol belül éreztem, hogy valami nincs rendben vele, de próbáltam elhessegetni a rossz gondolatokat, ezért reménykedtünk, hogy reggel már az ajtó előtt fog ülni. De nem ült. Aztán a délelőtt folyamán mamám átjött, h megkeresse, átnézett minden bokrot, rejtett zugot az udvarban, de a macska sehol nem volt. Végül a terasz mellett egy bokor alatt a sarokban kuporogva találta meg, már elbújt meghalni :(. Nem volt hajlandó enni-inni, csak gubbasztott egész nap, nem is mertük kiengedni, csak vécézni, de csak szigorúan felügyelettel, mert mindenáron el akart bújni. Ez a folyamat tartott 1-2 napig, addig fecskendővel itattuk, hogy ne száradjon ki, de utána már elvittük állatorvoshoz. Kiderült, hogy valamilyen bélfertőzése volt, ezért nem evett és feküdt mindig hason. Nem sok remény volt rá, hogy túléli, de azért a doktor úr (és persze mi is!) mindent megtett a gyógyulása érdekében. Ekkor kapta az infúziókat, mivel nem tudott enni, ezért csak így tudtuk tápanyaghoz juttatni. (persze gyógyszer is volt az infúzióban) Egy kicsit javult is állapota, de pár nappal később még rosszabb lett, mint azelőtt. Visszavittük az orvoshoz, ekkor már altatva kapott infúziót és még több gyógyszert. Végül szerencsére rendbe jött. :) Utána márciusban már kapott is egy kombinált védőoltást, nehogy még egyszer így lebetegedjen. Azóta semmi baja, csak kullancsokat gyűjtött előszeretettel, de az orvosa javaslatára kapott kullancs-elleni cseppet. De nem azt, amit a tévében reklámoznak, mert azt mondta, hogy az nem annyira jó.
Mindenki a szokatlanul hatalmas, gyönyörű szemét és hosszú, puha bundáját dicséri.

Íme a kiscica, róla még nincs ennyi információ, mivel alig több mint egy hete van nálunk, de annyit el tudok mondani róla, hogy imád játszani (főként rágni), és szobatiszta, mindenféle tanítás nélkül rögtön az alomba pisilt. :)